New York Kávéház - literutere-arts-kino (Pesti Mozi)

Harsányi Ferenc és Adolf – feleségeikkel közösen 1911. január végén vásárolta meg 227.000 koronáért az ekkoriban nagyméretű szecessziós bérházakkal kiépülő Népszínház utca keskeny, 365 négyszögöles saroktelkét. A korábbi kisebb megbízások – a New York kávéház szélfogója és édesanyjuk síremléke – után ötemeletes bérházuk megtervezését is sógorukra, Lajta Bélára bízták. Felépülte után ebben a házban nemcsak a Harsányi-, de a Leitersdorfer–Lajta- és a Káldor-család több tagja, valamint Kozma Lajos is e házba költözött.
A Harsányi-ház ismert tervlapjai egy kivételével az 1911. januári első tervváltozathoz tartoznak. Ez a telek utcai oldalain két-, a déli telekhatár mentén egytraktusú beépítést mutat; a keleti oldal részben nyitott maradt, biztosítandó az udvari helyiségek és a lépcsőház jó megvilágítását. A Víg utcai szárny földszintjén a homlokzatterv mozit tüntetett fel, amelynek azonban az alaprajzon nincs nyoma. A homlokzat kialakítása szoros rokonságot mutat az Erzsébetvárosi Bank és a Lajta-üzletbérház épületének első, május-júniusi tervváltozataival, a kőlap-burkolatú ívelt zárterkélyek és az ornamentikával elborított, lekerekített épületsarok közvetlenül is a Rákóczi úti épület pályaterveit előlegezik. A ház tömegképzésének karakteradó motívuma, a lekerekített épületsarkot két oldalról körülvevő és vízszintes lezárással fölé magasodó három rizalitszerűen kiképzett zárterkély már e korai terveken is megjelenik.
Egy 1911. júliusi dátumot viselő emeleti alaprajz már az épület mai elrendezését mutatja. A korábban tervezettnél sokkal tágasabb – egykor Róth Miksa műhelyében készült színes betéteket is tartalmazó – vas-üveg szerkezetű homlokfalának köszönhetően rendkívül világos lépcsőház immár végleges helyére, a Víg utcai szárny belső oldalára került. A lakószobák jórészt az utcafrontra, a mellékhelyiségek és a cselédszobák az udvarra néznek, a sarokrészt egy nagyobb, ötszobás lakás foglalja el.
A megvalósult épületen a dekoráció a főhomlokzati zárterkélyek – sárközi és szlovák hímzésmotívumokon alapuló – díszítőpaneljeire, és a földszinti zóna indás-szívleveles domborított fémburkolatára redukálódott. A Népszínház utcai szárny mozgalmas tömegkompozíciója így tisztán érvényre jut, hatását erősíti a legömbölyített épületsarokba belemetsződő, párkányokkal keretezett erkélyek vízszintes motívumának kontrasztja is.
Kocsis Hajnalka tanulmányának felhasználásával

New York kávéház egykori bérlői, akik a kávéház mesés szecessziós szélfogó építményét rendelték Lajtától, a Harsányi testvérek, Lajta sógorai voltak, és hogy Lajtha László zeneszerzőt szintén családi szálak fűzték az építőhöz.

"Én a várossal akarom Önt megismertetni, azt hiszem, a házak az igazán lényegesek. De talán nem is a házak: az utcák egymásrahajló erotikája, melyben néha erő fejeződik ki és olykor grácia, a forgalmak hőfoka talán, a közterek és a szobrok éghajlati viszonyai, az autóbusz-számokkal kapcsolatos irodalmi asszociációk vagy valami ilyesmi. Hisz Ön ért engem." (Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára)

Ha valaki ezt olvassa (I don't think too many people are reading this)

az irodalmi kávéház-diszkussziónk másutt van.
Itt művészet-szinház-mozi témákról szeretnék csevegni

Keresem a megfelelő kommunikációt, segyítsetek ebben a megjegyzéseitekkel kritikátokkal. Kösz

be avere that this discussion is not about literuture it is an other discussion see there.

Here: arts-theatre-kino-film

I am searching a good way of communication - pleas help with your remarks

thanks

Folytassuk aJapán kávéházzal:
A pesti művészvilág valamennyi szakmai területéről jártak ide, híres asztaltársaságai voltak költőkből, írókból, újságírókból (Kassák Lajos, Szép Ernő, Nagy Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Rejtő Jenő, Bródy Sándor és József Attila), színészekből (Latabár testvérek), humoristákból (Kellér Dezső), karikaturistákból (Pólya Tibor), artistákból, revü- és operett táncosnőkből.

A MIÉNK képzőművészekből álló köre az Abbázia Kávéházból telepedett át a Japán Kávéházba, ahol barátságosabb, művészet- és művészpártolóbb volt a légkör. A Munkácsy-céh tagjainak is itt volt a törzshelye (Lázár Béla, Márk Lajos), nemcsak MIÉNK-nek (Szinyei Merse Pál, Lechner Ödön, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Kernstok Károly). Jó időben kint ültek a teraszon és ott folytattak eszmecserét.

A Leitersdorfer-Lajta család

Lajta Béla felmenői közül először nagyapjáról, Moritz Leitersdorfer -ről rendelkezünk adatokkal, aki az 1830–1840-es években a pesti Terézvárosban űzte a szabómesterséget. Lipót nevű fiával(Lipot Leitersdorfer) az 1850-es évek második felében még a német szabó céh tagjaként, 1873 után viszont már jómódú fővárosi háztulajdonosként találkozunk, aki 1888-ban a 14 legvagyonosabb között szerepelt.
moritz leitersdorfer
Birth: estimated between 1767 and 1827
Immediate Family: Husband of judith bing
Father of leopold leitersdorfer; david leitersdorfer; siegmund leitersdorfer; josefina leitersdorfer; bertha leitersdorfer; karlota leitersdorfer and malvina leitersdorfer

A Leitersdorfer-család dokumentumai között szerepel Leitersdorfer Mózes inaséveinek letöltését igazoló irat: Iszkaszentgyörgy, 1820. BFL IV.1202.h 4233

Bár Leitersdorfer Dávidnak – az építész apjának – is voltak bérházai, ő elsősorban szabómester maradt. 1866-tól a terézvárosi Lázár, majd Király utcában dolgozott. 1880 körül már készruhával is kereskedett, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca 20. szám alatti férfi- és gyermekruha-üzletében. Cége 1885-ben – a ruhaiparban kiemelkedően soknak számító – 50–60 munkást dolgoztatott.
1893-ban másodszülött fia, Henrik `Heinrich Handel Lajta) is belépett a családi cégbe, amely ettől kezdve mindvégig a „Leitersdorfer D. és fia” nevet viselte. 1896-ban főüzletüket a forgalmas, elegáns Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utcába helyezték át.
A Londonban és Párizsban szabászatot tanult, de gazdasági tanulmányokat is folytató fiatalabb fiú, Rudolf (Rudolf Rezső Lajta) 1905-ben lett tagja a családi cégnek, amelyet három évre rá fivérével együtt át is vett apjuktól. 1912 novemberétől szabóságuk és ruhaüzletük a Szervita téren Lajta Béla tervei szerint felépült üzletbérház félemeletén működött.

Ida Lajtha/Leitersdorf és Lipot (Leopold) Leimdörfer= Lajtha Pál gyermeke Johann Ladislaus Lajtha László Lajtha (pronounced [ˈlaːsloː ˈlɒjtɒ]) (30 June 1892 – 16 February 1963) was a Hungarian composer, ethnomusicologist and conductor.

Lajtha László(Johann Ladislaus Lajtha ) népzenegyűjtő tevékenységét az 1910-es évek elején kezdte meg, Béla Bartók és Zoltán Kodály együttműködésével.
Egyébként Kodály és Bartók 1910 márciusában, a Royal Apollo teremben (a mai Royal Kávéház) rendezték első közös zenei estjüket.

Folztassuk a Luxor kávéházyal,ami ott dísztelenkedett a Körút sarkán, több mint egy évtizedig jellegtelen eszpresszóként húzódott meg a Bizományi Áruház szomszédságában. Ám a hatvanas évek elejétől, amikor ismét művészek kezdték látogatni, megkönnyebbülten fellélegzett, hiszen nagy múlt állott előtte, de úgy is mondhatnánk – amint egyre inkább megtelt az anyagbeszerzők által bohémeknek nevezett egyénekkel –, hogy nagy jövő állott mögötte.

A töredezett márványasztalok még Hunyady Sándorra, Szomory Dezsőre és Rejtő Jenőre emlékeztek, de egyszer csak, hosszas pangás után, kezdtek visszaszivárogni néhányan a régiek közül: Kassák Lajos, Bokros Birman Dezső, Tamkó Sirató Károly és a kávéházakat falukutatói szenvedéllyel látogató Zelk Zoltán. Magukhoz vonzották a náluk némileg fiatalabb nemzedéket, Devecseri Gáborral, Kormos Istvánnal és még felsorolhatatlanul sok irodalmárral az élen, és azután a még náluk is fiatalabbakat, például Orbán Ottót, Ladányi Mihályt és Galsai Pongrácot. Lassacskán elmaradt a civil közönség, a kávéház belterjes tenyészetté varázsolódott, újságírók, képzőművészek, költők és filozófusok vitatták meg a kor nagy kérdéseit, elsősorban azt, hogy van-e esélye Rizibizinek Rózsalovaggal szemben, az ügetőn. Regényes sorsú, szelíd leányok szolgáltak háttérként, a szerelem tisztességes és jóindulatú iparosai, akik innét indultak el késő esti portyázásaikra. A felszolgálók a Kortársra és az Élet és Irodalomra fizettek elő, s a főpincérnél – a legendás Céh Lacinál – mindig lehetett kisebb kölcsönöket igényelni. A vécés néni Kolozsvári Grandpierre-t olvasott az illemhely előterében.

Folytassuk a Luxor kávéházzal,ami ott dísztelenkedett a Körút sarkán, több mint egy évtizedig jellegtelen eszpresszóként húzódott meg a Bizományi Áruház szomszédságában. Ám a hatvanas évek elejétől, amikor ismét művészek kezdték látogatni, megkönnyebbülten fellélegzett, hiszen nagy múlt állott előtte, de úgy is mondhatnánk – amint egyre inkább megtelt az anyagbeszerzők által bohémeknek nevezett egyénekkel –, hogy nagy jövő állott mögötte.

A töredezett márványasztalok még Hunyady Sándorra, Szomory Dezsőre és Rejtő Jenőre emlékeztek, de egyszer csak, hosszas pangás után, kezdtek visszaszivárogni néhányan a régiek közül: Kassák Lajos, Bokros Birman Dezső, Tamkó Sirató Károly és a kávéházakat falukutatói szenvedéllyel látogató Zelk Zoltán. Magukhoz vonzották a náluk némileg fiatalabb nemzedéket, Devecseri Gáborral, Kormos Istvánnal és még felsorolhatatlanul sok irodalmárral az élen, és azután a még náluk is fiatalabbakat, például Orbán Ottót, Ladányi Mihályt és Galsai Pongrácot. Lassacskán elmaradt a civil közönség, a kávéház belterjes tenyészetté varázsolódott, újságírók, képzőművészek, költők és filozófusok vitatták meg a kor nagy kérdéseit, elsősorban azt, hogy van-e esélye Rizibizinek Rózsalovaggal szemben, az ügetőn. Regényes sorsú, szelíd leányok szolgáltak háttérként, a szerelem tisztességes és jóindulatú iparosai, akik innét indultak el késő esti portyázásaikra. A felszolgálók a Kortársra és az Élet és Irodalomra fizettek elő, s a főpincérnél – a legendás Céh Lacinál – mindig lehetett kisebb kölcsönöket igényelni. A vécés néni Kolozsvári Grandpierre-t olvasott az illemhely előterében.

Hunyady Sándor - Sándor Hunyady
Devecseri Gábor - Gábor Devecseri

és a többi profil?
Szomory Dezső
Rejtő Jenő
Kassák Lajos
Bokros Birman Dezső
Tamkó Sirató Károly
Zelk Zoltán
a náluk némileg fiatalabb nemzedék
Kormos István
náluk is fiatalabbak, például
Orbán Ottó
Ladányi Mihály
Galsai Pongrác

Volt olyan társaság, melynek tagjai hétköznap is be-betértek, ám vasárnap délelőttönként szinte szertartásosan összegyűltek valamennyien, ebből néhány név:
Salamon Béla,
Benedek Tibor,
a Kellér fivérek,
Kertész Dezső,
Tordai Ottó,
Pataki Ferenc,
Rodolfo.
Vadnai László
Lajtai Lajos (a Hétre ma várom a Nemzetinél szerzője).
Kállai Pista,
Kertész Imre
Spiró György

Ha valaki tud többet, és elsősorban profilokat is, tegye közzé,kösz.
pl a nagy páros:
Pataki Ferenc,Private
Rodolfo (Rezso "Rodolfo" Gács)

és pár szót a kabaréról (Magyar Színháztmúvészeti Lexikon)
kabaré =mint a kávéház rokona):(francia): eredeti jelentésében ’csapszék’ v. ’kocsma’. Párizsban, a Montmartre-on 1881-ben Rudolphe Salis festő és társasága egy pincehelyiségben Chat Noir néven kis előadásokat rögtönzött, ebből valóságos program alakult ki.

A berlini Schall und Rauch kabaré (1901) Bp.-en is vendégszerepelt.

A kabaré nagy megújulása a világháború alatt következett be, amikor 1916-ban Juzsnij vezetésével megalakult az orosz Kék Madár kabaré.

A m. kabaré ősei az 1820-as években előadott egyvelegek voltak, szavalati tarkaságok: 1850–1870 között a Városház u.-i Komló Kertben és az akkori Nemzeti Színház mögött, a Beleznay Kertben (egy ideig Somossy Károly vezette). 1885-ben a Dohány u. elején a Magyar Dalcsarnokban kabaré-varietével kísérletezett Solymosi Elek, de ekkor a német nyelvű kabaré virágzott a zenés kávéházakban, orfeumokban. A m. kabaré első kísérlete 1901-ben Zoltán Jenő Tarka Színpada a Fővárosi Orfeumban. 1907-ben Kondor Ernő vezetésével a Bonbonnière kabaré legnagyobb érdeme Nagy Endre szerződtetése volt, aki a külfölditől eltérő, új hazai iskolát teremtett. Az ő vezetésével öt évig működő Modern Színpad Kabaréban kialakult az igényesebb, irodalmibb műsor, a magyar írók legkiválóbbjait vonta be, a jeleneteket commedia dell’arte-szerű bohózatokkal, irodalmi igényű versekkel, megzenésített költeményekkel (sanzonokkal), szatirikus kuplékkal vegyítette.

A m. kabaréban egy új, sajátos szerepkör is született, a konferanszié, amely mind a mai napig éltetője. Előadói típusfigurákat alakítottak ki, jellegzetes képviselői tűntek fel színpadán s vitték tovább a politizáló kabarét. Több rövid életű vállalkozás mellett ismertebb kabaré volt a fővárosban az Apolló Kabaré, az Intim, a Pódium Nagy Endre Színpada, a Pódium Írók Kabaréja, a Terézkörúti Színpad, az Andrássy úti Színház. Története során főleg csípős, nemegyszer politikailag ellenzéki, támadó élű műsorszámai miatt a kabarét sok támadás érte, volt, hogy be is tiltották. A politikai kabaré 1957 után újjáéledt a Vidám Színpad és a Mikroszkóp Színpad műsoraiban.

Nagy Endre (Endre Nagy Gross (1877-1938)) író, újságíró, konferanszié, a magyar irodalmi kabaré megteremtője 1877. február 5-én született az ugocsai Nagyszőllősön
és 1938. május 5-én halt meg.: Volt újságíró, író, konferanszié, kabaréigazgató. Jogot végzett, majd Nagyváradon kezdte újságírói pályáját a Szabadság c. lapnál. Már 1902-ben írt paródiát, dalszöveget a Tarka Színpad számára. 1907-ben Bp.-re jött, ahol a Magyar Szó, majd a Pesti Napló munkatársa lett. Ugyancsak 1907-ben, Kondor Ernő kabaréjában, a Bonbonnière-ben állt először színpadon. 1908-ban átvette Faludi Sándortól a Modern Színpad vezetését és a saját neve alatt, mint Nagy Endre Kabaréját nyitotta meg. Sikerrel vette fel a küzdelmet az orfeumokkal és a német nyelvű, trágár brettli-színpadokkal. Kabaréja egyfelvonásosok és sanzonok színháza volt. Konferanszai rögtönzésként hatottak, pedig gondosan megírt szövegek voltak. Könnyedén tréfálkozott aktuális, komoly politikai témákról. Élceiben sugárzó okosság rejtőzött: a tipikus pesti polgárt szólaltatta meg. Konferanszainak szövegét nem engedte nyomtatásban kiadni, mert a csevegést nem tekintette írói műfajnak. Kabaréjának szerzői között voltak a kor legjobb írói, költői, zeneszerzői. Ő fedezte fel Medgyaszay Vilmát, aki a sanzonéneklés jellegzetes új stílusát teremtette meg. – 1913-ban neki adta át kabaréját. Párizsba ment, majd egy év múlva hazatért. Két évig írt a frontról haditudósításokat Az Estnek. 1919 végén ismét kabarét nyitott a Nagymező u.-i Télikertben, de csak két műsort tudott bemutatni. 1921 őszén kibérelte a Gresham-palota pincehelyiségét és Pódium Kabaré néven nyitotta meg. A műsornak majd minden számát ő írta. 1922 nyarán Lomb Színpad néven egy Stefánia úti kioszkban vendégszerepeltek. 1923 jan.-jában a hatóság a szövegek merész hangvétele miatt, politikai indokokkal, betiltotta az előadásokat. 1923. dec. elejétől Salamon Bélával közösen vállalta el a Terézkörúti Színpad művészi vezetését. Társulásuk csak hat évig tartott, mert az idő múlásával nem fért meg egymás mellett a konferanszié árnyalt szellemessége a biztos hatást kereső színész harsány komédiázásával. 1929-ben lemondott a művészeti vezetésről, s bár néhány évig még vállalta a konferanszié szerepét, visszavonult és búcsút mondott a kabarénak. Ettől kezdve csak irodalmi munkásságot folytatott. 1936-tól Békeffi László Pódium Írók Kabaréja számára írt. Nagyobb lélegzetű színpadi műveivel nem volt sikere. Az 1911-ben Vojnich-díjjal jutalmazott A zseni c. színműve megbukott; hasonló sorsra jutott az 1912-ben bemutatott A miniszterelnök c. szatírája. 1928–29-ben viszont a Nyugat közölte értékes kis esszéit. További művei: A kabaré regénye (1935); Egy város regénye (1936); Várad–Pest–Párizs (1958.)

idemásolok egy bejegyzést, Itt szeretnénk tovább csevegnia japán kávéházbeli körökről, művészetekről

Private PRO 9/12/2015 at 1:01 PM írta
" Ugyan sem a sakkhoz sem a bridge-hez nincsen kozom, de a Japan Kavehoz valemelyest van, u.i. egyik kiemelkedo stammvendege,
Károly Kernstok nemcsak keresztapam, hanem masodik felesege, Regina Kernstok - Teltsch (sz. Stricker Gina) szobraszno, apai nagy-nagynenim volt."

https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-267-11685-8901-29

Az Abbaziából a Japán kávéházba költözött festők egy csoportja hozta létre a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körét (MIÉNK). Ide jártak a "Munkácsy-Céh" tagjai, Szinyei-Merse Pál, Lechner Ödön, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Kernstock Károly és sokan mások. A kávéház huszas évektől az írók kedvelt tartózkodási helye volt. Ide járt délutánonként, Kassák Lajos, Szép Ernő, Nagy Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Bródy Sándor és József Attila. De megfordultak itt olyan vendégek is akik szokásos pesti kávéházi körútjuk alkalmával tértek be a Japánba (pl. Molnár Ferenc és társasága).

visszatérve New York kávéház "veseasztal" - beszélgethetnénk festőkről:
The famous kidney-table was seated around by the Hungarian Impressionists and Naturalists’ Circle, MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) 1908–1911-ig működő művészegyesület (https://hu.wikipedia.org/wiki/MI%C3%89NK)
Ferenczy Károly, Pál Szinyei Merse és Rippl-Rónai József, a szervezet megalakulására 17 alapítótaggal októberben került sor. Alapítók voltak, az említetteken túl, Vaszary János, Csók István és @Kernstok Károly, a nagybányai iskolát ekkor Iványi Grünwald Béla, Réti István, Ferenczy Valér, Glatz Oszkár, Kosztolányi (Kann) Gyula képviselte, részt vettek továbbá Fényes Adolf, Magyar Mannheimer Gusztáv, Olgyay Ferenc és Strobentz Frigyesis. A fiatal, Párizst-járt generációból alapítótagnak még csak Czóbel Bélát és Márffy Ödönt vették fel.Törzshelyük a Japán Kávéház volt. Első kiállításukat 1908 januárjában tartották, a másodikat egy évvel később a második tárlatukra már 15 fiatal festőt is meghívtak, jobbára a magyar Vadak köréből. Így a nagybányai neósok közül kiállíthatott Bornemisza Géza, Boromisza Tibor, Galimberti Sándor, Mikola András, Perlrott Csaba Vilmos és Ziffer Sándor, a későbbi Nyolcak festői közül – a MIÉNK-alapító Kernstok, Czóbel és Márffy mellett – Czigány Dezső, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos. Ugyancsak szerepelt a kiállításon Gulácsy Lajos. A Keresők – későbbi nevükön Nyolcak kiváltak a MIÉNK-ből, és Új Képek címen már önállóan mutatták be festményeiket.

A művészasztal
A Japán művészasztal fénykora (1910-1920)

________________
HERMAN LIPÓT

A fénykort természetszerűleg onnan számítom (és az ugyanakkor tagokká lett kortársaim is), amikor "tettekkel tényezőkké" váltunk. (Ez a szép kifejezést Bánffy Dezső miniszterelnök ajándékozta a nemzetnek egy parlamenti beszédében.) Minden kortárs történelemíró gyengéje, hogy saját magát képzeli és hirdeti központnak, s az ő ténykedése idejét a fénykornak.
Nem vagyok az oknyomozó történelem szakembere, meg kell tehát bocsátaniok, hogy nem élek az olyan tudományos módszerrel, amely művészasztalok előidejének történetét követné Budapesten s szerte Európában. Éppen csak megemlítem, hogy mint Párizsban, Münchenben vagy Rómában, Pesten is voltak az íróknak és művészeknek törzsasztalai már az 1848-as időkben. Gondoljuk csak a Pilvaxra, vagy a Pálffy házban létezett Kammon kávéházra, ahová a fiatal Munkácsy járt Szana Tamás társaságában és a mi Japán kávéházi művészasztalunk tagjai is fiatalabb korukban. A Kammon után a társaság a Nikolettiben, a régi Royal kávéházban, az Abbáziában, a Műcsarnok és a Palermo kávéházban tanyázott.
A Japán művészasztala az Andrássy útra néző szélső sarokablak mögött volt. Az akkoriak nem féltek annyira a "cug"-tól, mint a maiak, s a régebben fiókasztalnak számító Kovács Lívia asztalt okkupálták "Munkácsy céh"-asztal neve alatt.
Szép Ernő 1931-ben ezt olvasta fel a Japán művészasztaláról egy Szinyei emlékülésen az Akadémián. Költő írása ez, sok szeretettel, sok nosztalgiával és - hogy képzőművészeti kifejezéssel éljek - sok tájfestéssel:

"Volt egy kávéházunk az Andrássy úton, abban a kedvesebbik időben: a Japán kávéház; fehér majolika falai teli pingálva bambusszal, krizantémmal, vázákkal, álmodott madarakkal. - A kávéház ma is nyitva van,[1] az időtt bezárták. - Akik oda jártunk a Japánba, talán messzibb mentünk, mintha Japánba mentünk volna; távolibb exotikum volt ez a kávéház, mint a fehér lótusz, a zöld thea, s az arany Buddha világa: mert a Japán kávéház az ifjúság tündér-hazája volt. - Oda mentem délután, elhanyagolva regényolvasást, lóversenyt, meg szerelmet is néha; a barátkozás szent idejében olyan szent szükséglete ez az életnek. - A Japán asztalnál ültek azok a művészek és műértő jóbarátok, akikből a mai Szinyei Társaság kerekedett. A Szinyei Társaságnak, hogy mindjárt megmondjam, azét vagyok tagja, hogy képviselve legyenek azok is, akik a hazában nem értenek a képekhez. - Ebben a jelentésemben egy impozáns sokaság képviselőjeként merek a Társaság kedves vendégei elé ülni és itt hangosan beszélni.
Oh, az az ozsonnaidei nagy Japán asztal az Andrássy útra néző tükörablak előtt, amelyről a Pólya Tiborunk pingálta derült csoportképet már őrizetbe vette az Ernst Múzeum; mennyi tréfa esett ott minden istenadta nap, mennyi napsütött históriát meséltek ott a párizsi, müncheni meg nagybányai piktorság életéből; s viták perdültek és szenvedély kürtölt ... vallomások lelkendeztek, mikor, a byroni szavakkal élve: a mennybe látni sok vidám és tiszta gondolaton át. Igaz, csalódásnak, fájdalmaknak a gordonka hangjai is sötétlettek ...
Ma mindenre a nevetésre, vitára, véleményre, sérelemre, lázadó haragra emlékszik és nem emlékszik az ember, úgy mint egy társaságos est témáira, úgy, mint zenére, amely elhangzott, amelyből vissza-visszajövő hangulat, fel-felébredő echó lesz, míg egy elmúlt ünnep hangzik vissza a lélekben, ifjúság, ifjúság ünnepe, művészet és művészek ifjúsága..."

Ezek a költői szavak biztosan közelebb hozzák az olvasót a művészasztalhoz.

Talán Lechner Ödön szívügye volt, hogy ez a művészasztal az Andrássy útra néző ablak mögött legyen. Ő ugyanis szorgalmasan rajzolgatta a márványasztalra zseniális építészálmait, de azért élénk figyelemmel kísérte az utcán folyó életet, a férfiakat, az asszonyokat, a szép lányokat s az örökké változatos panorámát. Lechner szép, franciásra nyírt fehér szakállával, rózsaszín arcával, fejebúbján az elmaradhatatlan házsapkával volt egyik vezére az egész társaságnak. Egyik törzsfőnöke ennek a színes és sokféle egyéniségekből összerakódó birodalomnak. A másik törzsfő vagy Bohémia másik koronázatlan királya az arisztokratikusabb hajlamú Szinyei Merse Pál volt.
Senki sem nevezte ki őket, választás sem volt ... De még csak nem is beszéltek erről, hiszen olyan magától értetődő volt, hogy ők a művészasztal "nagy öregei".
(A harmincas évek közepén, a Japán akkoriban odakerült új tulajdonosa Lechner és Szinyei profilrajzát helyezte a falba, mert azt gondolta, hogy ezzel felélesztheti a régi művészasztalt.)
Krúdy Gyula is megemlékezik varázsos elbeszéléseiben a művészasztal sok tagjáról, sőt "Az utolsó pesti omnibusz és utasai" című írásában (megjelent a "Pesti Napló"-ban 1935. január 28-án) úgyszólván "belép" a Japán kávéházba és odaül a művészasztalhoz. Ezt írja:

"... Megállottak az omnibusz embernagyságú kerekei, a kocsis lenézett legmagasabb bakjáról, amely a fővárosban volt, a kalauz (kondoktor, mint még néhányan nevezték) az utas fogadására sietett, aki nem volt más, mint Lechner bácsi.
Ez az ezüstszakállú, bohókás tekintetű, igen finom fekete kabátban megjelengető úriember arról volt nevezetes, hogy temérdek szép házat épített Pesten, nagy része volt abban, hogy a lakosság megbámulja az építészet csodáit, amelyekkel tervezeteiben pazarul bánt.
Muzeális megjelenésű férfi volt; akár a művészkávéház kirakati ablakánál ült, kimosolygott az Andrássy út járókelőire, valamint helyeslőleg bólintott a körülötte helytfoglaló ifjú művésznemzedék fel: mindig volt valami a magatartásában, mintha az imént lépett volna ki egy klasszikus olajkép rámái közül.
Reneszánsz-korabeli érzelmekkel viseltetett az élet iránt annak nagy szeretetében ugyanezért kedélyesen felült az omnibuszra, ha városligeti hangulatokat, ifjú nők bolondozásait, régi pesti tréfákat akart élvezni. Ízeit bizonyára úgy becsülte az életnek, mint egy öreg király, aki vigyázgat hátralevő évei harmóniájára.
(Hír szerint szobra ugyanott áll nemsokára, ahol hajdan az omnibuszt megállította.)"
.......

Vajon HERMAN LIPÓT azonos-e Ignác Lipót Hermann-nal?
(a születési év azonos, de a dátum többi része nem)