Kedves Barátom! Ki se mondhatom, mennyire megdöbbentett nagy gyászod váratlan híre. Ily szerencsétlenségnek elgondolása szinte képtelenné tesz arra, hogy az ember szavakat találjon, amikkel részvétét kifejezze. Legjobban szeretnék melletted lenni és szó nélkül megszorítani a kezedet, hogy érezd: mennyire osztozom fájdalmadban én is, mennyire osztozunk mi is, innen a távolból, — mennyire lesújt bennünket az a tudat, hogy ez a végtelenül kedves, ragyogó fiatal élet eltűnt a föld színéről. Ha igaz, hogy a megosztott bánatban vigasztalás van: talán valamelyes vigaszt jelenthet méltó bánatodban a sziveknek ez a mindenhonnan feléd áradó őszinte együttérzése.
Mégegyszer megszorítom kezedet, s igaz szívvel maradok híved Babits Mihály.
(Rosta József az esztergomi tanítóképző tanára vofllt, 1929 első heteiben tragikus körülmények között meghalt fiatal felesége. Babitsék nagyon kedvelték a művélt fiatal tanártt és éiettánsát.)
15. Babits M. levele Rosta Józsefhez.
Kedves Barátom, Ilonka nagyon megszidott, mikor elmondtam neki találkozásunkat. S valóban, én is súlyos szemrehányásokat teszek magamnak azért a mulasztásomért, hogy nem kérdeztem meg Tőletek, mikor jöttök föl? Pedig erre okvetlen számítunk még elutazástok előtt.
Nem értem, hogyan lehettem oly szórakozott! Pedig múltkor is nagyon sajnáltam, hogy elhalasztottuk a dolgot, s előre örülök a kedves délutánnak, amikor a gyerekek itt együtt lesznek. Most szabadok vagyunk egész héten, a vasárnapot kivéve. Kérlek, beszéljétek meg Olajosékkal is, üzenjétek meg, mikor jöhettek föl, s ne nehezteljetek a skribler szórakozottságáért.
Kedves nővérednek kézcsókját jelentve, téged üdvözöl Babits Mihály.
(Az aggályosain udvarias költő mentegetődzik a „skribliar szórakozottsága” miatt. A .gyerekek: Ildikó, Rosta kisfia és a két Olajos-gyerek. A látogatásra hamarosan sor került,, a gyerekeket Török Sophie madárfejjel várta.)
* * *
Számos dedikált Babits-kötetet őriznek a költő esztergomi barátai. (A két Eiin- czinger-család, Rosta József, Bartal Ernő mérnök és mások.) A „Gályakalifa” egyik példányában ez áll: „Einczinger Ferencéknek betegágyból, karácsonyi szeretettel Babits Mihály 1932”. A „Keresztülkasul az életemen” c. kötetet megjelenése után e bejegyzéssel küldte el legközelebbi esztergomi barátjának: „Einczinger Ferencéknek húsvéti szeretettel 1939 húsvétján Babits Mihály”.
