A Splény család Tirolból származó protestáns felekezetű család volt. 1600 körül telepedtek át Magyarországra.
Később áttértek a katolikus hitre, ezáltal 1655-ben magyar nemesi címre tettek szert, a Mihaldi nemesi előnévvel. A család férfi tagjai nagyobb részt katonai pályán helyezkedtek el,
amiből sikerült is meggazdagodniuk. Splény Ignác huszár ezredes 1807-ben 35 évesen vette feleségül a 27 éves Szily Máriát, Szily József biai földbirtokos leányát.
A házasságból 3. Lány, és 3. Fiú született, sorban a következők szerint: 1808 Mária; 1811 Amália; 1812 Sarolta; 1817 Lajos; Béla 1819 02. 05-én, és 1820-ban Géza.
A család 1820-ban vett Pátyon birtokot
Sokat tartózkodtak nyaranként Pátyon, igen megkedvelték a falut és környékét. Tevékenységükkel, a birtok, és majorságalapítással, gondos gazdálkodásukkal, és főleg aztán,
hogy úgy döntöttek, hogy a családi fészek Pest helyett Pátyon lesz, a további évtizedekre meghatározó tényezőjévé váltak a falunk életére. Splényné Szily Mária tervei szerint
kastélyépítésbe kezdtek.Splény Ignác nem sokat foglalkozott a birtok ügyeivel, de szenvedélyes kertész volt. Később a Bécsből idekerült Petz János kertésszel a kastély előtti díszudvar, és a kastély
mögötti kert az ő terve alapján valósult meg.
A kastélyépület mellett elől jobbra-balra kiszolgáló épületek húzódnak. Az akkori kocsiszín, vendég és szolgálati lakások, főzőkonyha, cselédlakások.
A díszudvarban a hintók, kocsik köralakban kerültek a főkaputól a terasz lépcsőihez.
A díszudvar fő attrakciója egy napórával ellátott medence volt, a következő felirattal:„ Egy óra elszáll hamar, lásd, mi az élet”
Az épület mögötti kert hatalmas. Gyümölcsfák, díszfák, bokrok, közöttük messzire kanyargó ösvények pátyi murvával hintve a kert végéig.
Splény középső fia, Béla 1838-ban szemtanúja a Pesti nagy árvíznek, részt vesz a mentésben. Közben ezekben az években egymásnak adják a kilincset Pátyon a különböző
udvari emberek, fiatal tisztek, zongoramesterek, stb. Köztük több alkalommal tiszteletét teszi Splény Ignác huszárezredéből távozó fiatal tiszt, egy francia származású angol úr,
Guyon Richárd. Mimi, azaz Mária, fényes esküvő alkalmából ment feleségül Guyonhoz, aki 10. évvel később, Komáromban Klapkával védi a várat. Az esküvőt Pátyon rendezték,
1838. november 22-én a falu kis katolikus templomában. Magas udvari elöljárók, udvari főtisztek, grófok, bárók jelentek meg a ceremónián.
Két évre rá 1840. március 20-án meghalt Splény Ignác a Habsburg hű huszár ezredes, a császár gárdakapitánya. A Zemplén megyei Szilvásujfalu családi kriptájába temették.
Az elkövetkező években a família nemzeti érzelművé válik, és belebonyolódik a reformkori mozgalmakba. 1848-ban a magyarok oldalán tevőlegesen is részt vesznek a
forradalomban.
Splény Ignác veje, Guyon Richárd, hadosztályparancsnokként a huszárezredével több csatát vezet, és nyer a Felvidéken, segíti Görgeyt, Klapkát, sógorával Splény Bélával részt
vesz Komárom védelmében. Özvegy Splényné, a háttérből segíti őket, pénzel, kötszerrel, élelmiszerrel. Támogatólag hozzájárul ahhoz a nemzetőrszervező munkához,, hogy
Páty, a vármegye hét őrnagyi kerületéből, az ötödikbe 58 lovast, és 94 gyalogost kiállíthasson.
A család női tagjai 1849-ben, a forradalom leverése után először házőrizetbe kerülnek Pozsonyban, aztán évekig kegyvesztetté válnak. Kényszeredetten, és elkeseredve kellett,
hogy eladják a Pátyi birtokot 1850-ben, igen olcsón Várady József udvari tanácsosnak.
A família szétesik, pd Guyon a családjával Törökországba menekül, és később ott is hal meg kolerában. Béla Párizson keresztül Európai bujkálásba kezd, majd
Constantinnápolyba vetődik, ahol megismerkedik Ernestinével, aki az angol követ Lord Redcliffe lányának társalkodónője volt, és Párizsból kísérte a családot Törökországba. A
lányt 1857-ben veszi feleségül, és Pénzeskútra költöznek, amely birtokot még fiatal korában kapta apjától.1858. március 3-án fia született, Pál.
Splényné 1857 őszén betegen és elszegényedve visszakerül Pátyra, és az akkori református lelkészi lak közelében egy házat bérelt.
1858. január 2-án halt meg.
