Budapesten született 1911. december 12-én. Zabolán, már fiatal korában megkezdte a néphagyományok összegyűjtését, korának fényképes dokumentálását és egy helyi múzeum szervezését. A kastélykertben felépített úgynevezett svájci villában festett népi bútorokból, régi kerámiákból kiállításokat rendezett. Édesanyjától tanult meg szenvedélyesen fényképezni. Többek között megörökítette a zernyei fűrészüzem, a zabolai Mikes-kastély és számos más udvarház XX. század eleji életét. 1935-ben félszáz nagyméretű, maga készítette fényképfelvételt adományozott a Székely Nemzeti Múzeumnak. Fotói művelődés- és művészettörténeti értékét növeli, hogy az általa megörökített műemlékek, illetve berendezéseik a második világháború végén elpusztultak.Az 1930-as évektől tudatosan arra törekedett, hogy Zabolán megújítsa a székelyek ünnepi viseletét. 1943. február 27-én a községünkben kötött házasságot gróf széki Teleki Gézával, Teleki Pál miniszterelnök fiával. 1939–1940-ben, majd 1944–1945 fordulóján fontos diplomáciai feladatokat teljesített. Férje a háború végén titokban Moszkvában járt, ahol Magyarország kiugrásának lehetőségeiről tárgyalt a szovjet vezetőkkel. Teleki Géza 1944. december 22. és 1945. november 13. között Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere. Ezt követően kalandos körülmények között feleségével az Amerikai Egyesült Államokba menekültek, ahol Teleki a Georgetowni Egyetem geológusprofesszoraként működött. Afrika-kutató és természettudós fiával együtt a XX. század végén többször meglátogatta családja ősi kastélyát