Samuel (Herman) Bernad Iritz (Irecz) - Four generations of Glaziers.

Százhúsz éves mestermunka
Az egyes családok múltjáról és életéről keveset tudunk, pedig – mint cseppben a tenger – ebben is kifejeződhet egy város múltja, gazdasági és társadalmi viszonyai, virágzása és hanyatlása, küzdelmei és eredményei.

A közelmúltban Iritz György üveges és képkeretező mester a makói múzeumnak ajándékozta nagyapja mestermunkáját és a család történetére vonatkozó értékes iratokat. Ez adta az aktualitását, hogy egy olyan régi makói családról szóljunk, amely négy nemzedéken át egyetlen szakmának, az üvegezésnek mestere.

A családi emlékezés Iricz – vagy ahogy akkor írták Irecz – Sámuelig vezeti vissza a családfát, aki még a 18. század végén született. Milyen is volt egykor a születési anyakönyvi kivonat?

Ólomkeretes mestermunka (1857)

„Születési Bizonyítvány, Melly szerént a makói Izraelita Egyház régimódú héber anyakönyvei nyomán hitelesen bizonyítatik: hogy Irecz Sámuel, néhai Irecz Vilmos és néhai Ploku Katalin volt makói lakos házastársaknak törvényes fiuk 1798. az az Egyezer hétszáz kilencvennyolcadik évi május 5-kén itt Makón született és az itteni Imaházban izraelita szertartás szerént megáldatott. Kelt Makón 1855 k évi Augusztus havának 13-án. Sveiczer Fábián makói Izraelita Község hites jegyzője, egyházi segéd Rabbi és rendes Anyakönyvvivő”.

Önálló üveges szakmája kellemetlen epizóddal indul. A hozományba kapott pénzért üveget vásárol Szegeden, de a marosi révnél a kocsi belefordul a vízbe. A kudarc nem töri meg, és másfél évtized múlva már házat vásárol a mai Deák Ferenc utca elején, amelyben ma is egyenes ágú leszármazottja – dédunokája – lakik folytatva benne az ősi szakmát.

Az adás-vételi szerződés (vagy ahogy akkor mondták, bátorsági levél) így kezdődik: „Alább írott ezzel meg esmervén bizonyítom, hogy néhai édes Atyámról reám szállott, Ignácz Lőrintz Özvegye szomszédságában levő s az 52 dik számmal meg billegzett Házat, mely két szobából, egy Konyhából és egy boltból áll – hozzá tartozó udvarral együtt Iretz Sámuel makói lakos üvegesnek szabad akaratomból … hétszáz Váltó forintért eladom.” Ezt a szerződést az uradalmi fiskális a földes uraság részéről megerősíti és helyben hagyja.

Az önkényuralom éveiben, az akkori rendszabályok értelmében Iricz Sámuel mesterségét csak céh kereteken belül folytathatja. 1853-ban kérte a járási főszolgabírótól a vándorlás alóli mentesítését, hiszen harmincöt éve folytatja már az üveges mesterséget – és remekléshez bocsáttatását. Beadványához anyakönyvi kivonton és erkölcsi bizonyítványon kívül mellékli egykori munkaadójának ajánlását is.

Nem sikerült nyomára bukkannunk, felvették-e Iricz Sámuelt a céhbe vagy sem, de a vándorkönyvek tanulsága szerint mesterségét tovább folytatta.

Fiát, Iricz Hermant (1834–1922) – ki a szabadságharc küzdelmeiben is részt vett – Dániel Antal céhbeli üveges mesternél töltött inasévek után, 1853. május 17-én iktatták az üveges legények sorába. 2660. sz. vándorkönyve szerint a négy évig tartó vándorlása során megfordult Pécskán, Szegeden, Eszéken, Nagybecskereken, Zomborban, Apatinban, Baján, Temesvárott, Prágában, Bécsben, Pesten.

Hazaérve elkészítette mestermunkáját. De egy olyan nem látványos szakmában, mint az üvegeseké, milyen is lehetett a mestermunka? A legnehezebb üvegezési feladatot választotta: templomokban alkalmazott ólomkeretes ablakszemeket készített.

A mestermunka elfogadása után 1858. január 11-én beiktatták a makói egyesült ács-, lakatos-, üveges-, kőműves és bádogos céh mesterei sorába. Az egykori mestermunka pedig cégérként egy évszázadon át az üveges üzlet ajtaján állt. A 19. század második felében megvásárolták a főtéren az egykori vendégfogadó épületét – melyben a hagyomány szerint 1848-ban Kossuth is megfordult –, és üvegüzletté és műhelyekké alakították át.

Iritz Herman és az üveges szakmát folytató fia, Iritz Fábián (1873–1945) derék hazafiak voltak. A Kossuth-i hagyomány és Justh Gyula politikája mellett kötelezték el magukat.

Veres Péter a „Számadás”-ban szeretettel emlékezik meg egykori híradós tanfolyamvezetőjéről, Iritz bácsiról, a makói szakaszvezetőről. Családja egy dedikált kötetet ma is őriz Veres Pétertől.

A régi üveges dinasztia utolsó tagja, Iritz György az Építőipari Szövetkezetben végzett 23 évi munka után nyugdíjasként is folytatja elődei mesterségét. De ki tudja, meddig? A főtéri rekonstrukció rövidesen meghúzza a lélekharangot az ősi fészek felett…

Csongrád Megyei Hírlap. 1977. okt. 30.

https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/egyhaztortenet/mako_igezeteb...