Bátorkeszi (Bátorove Kosihy) község Nyitrai Kerület Komáromi Járás Alsó-Csallóköz Turisztikai régió

born here::
Kornél Miksa György Kobek de Bátorkesz, Erzsébet Margit Mária Kobek de Bátorkeszi,Margareta (Margit) (Miriam) Schmiedl, Markusz Binetter, Mária (Marie) (Mazi) Fürst, Fanny (Feigele) Leitner, Mihály Yechiel Binetter, Matel Freidel Banet,Mária Kobek, Magda Kobek de Bátorkesz

Örökségünk – A hely, ahol élünk http://www.felvidek.ma/felvidek/kultura/48751-oroksegunk-a-hely-aho...

Írta: Miriák Ferenc
Készült: 2014. szeptember 21.
A Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás megalakulásának célja Bátorkeszi történelmének kutatása, tárgyi és egyéb emlékek gyűjtése, a hagyományok őrzése és ápolása. Távlati céljuk pedig egy tájház létrehozása. Első, bemutatkozó rendezvényük az „ Örökség" című kiállítás megnyitása.
A névválasztás nem véletlen, a 12. századból fellelhető első írásos emlékek ugyanis Villa Kezw néven említik a települést – tájékoztatta a Felvidék.ma-t Pallag György, a társulás elnöke. – Régtől lakott település a miénk, bizonyítják ezt a falu területén és határában talált avar kori, valamint honfoglalás kori leletek. A 16. században a Báthoriak, később a Pálffyak birtokolták a falut. Két kastély is állt itt, a Pálffy - és Kobek-kastély, de sajnos mára egyik sem maradt fenn. A falu híres szülötteivel, az itt élt, tevékenykedett neves közéleti személyiségekkel kapcsolatos emlékeket is szeretnénk felkutatni."
A társulást négyen alapították – Zsok Gizella könyvtáros, muzeológus, Gál István, Pallag Gábor és Pallag György –, de várják további tagok jelentkezését is. Ezért felhívással fordulnak nemcsak a helybeliekhez, hanem a Bátorkesziről elszármazottakhoz is, hogy vegyenek részt társulásuk értékmentő munkájában. „Bizonyára sokan őriznek még régi fényképeket, képeslapokat, könyveket, dokumentumokat, régi használati tárgyakat. Szeretnénk ezeket összegyűjteni, vagy legalább másolatokat készíteni róluk. Másrészt felvesszük a kapcsolatot azokkal a múzeumokkal, amelyek a településen végzett ásatások során előkerült tárgyi emlékeket őrzik. Jó lenne, ha ezek a leletek legalább egy - egy időszaki kiállítás erejéig visszakerülnének falunkba" – mondta a társulás elnöke.
A már összegyűjtött anyagból nyílt kiállítást „Történelmi kirándulás a kőkortól a második világháború végéig" címmel szeptember végéig láthatják az érdeklődők. S hogy mi minden szerepel a tárlat anyagában? Egyebek mellett késő kőkori kőbaltát, az 1957-ben feltárt avar kori leletet, az 1959-ben részben feltárt úgynevezett boleráz objektum, homokbányászat közben 1957-ben talált honfoglalás kori, úgynevezett papajtói leletek, az egykori földvár területén talált égetett agyag cserép darabok (a többféle vastagság, forma és mintázat több kor kultúrájára utal a késő kőkortól egészen a középkorig).
Megtalálhatók itt továbbá a Bátorkesziről szóló, vagy Bátorkeszi jeles személyeivel kapcsolatos könyvek, az önkéntes tűzoltó egylet története képekben, (1890-1945-ig), 1911-ben az esztergomi tűzoltó versenyen elnyert kupát, az egylet zászlórúdjának csúcsdísze (megközelítőleg 1900-ból), első világháborús képek, képeslapok, szuronyok, kulacs, katona ládák.
Vannak természetesen második világháborús képek, tábori lapok, ágyúhüvelyek, akna szilánkok, roham sisakok is. Olvashatjuk itt Görgei Artúr 1849¬-ben Bátorkeszin kiadott napi parancsát,. Vak Bottyán János Esztergom városához írt levelét,. megtekinthetjük a Pálffy család homokkőből készült eredeti címerét, címeres téglákat a falu területéről, a falusi élet kellékeit a 19. század végéről (népviselet, lakberendezési és használati tárgyakat), a falunk területén a II. világháború előtt űzött mesterségek (kovács, szűcs, szőlész- borász, cipész)..., illetve az itt jelenlevő ipar (sörgyár,szeszgyár,olajűtő,cukorgyár...) és, gazdasági tevékenységek kellékeit (lőcsös kocsi, lószerszámok, favillák, szénavágók). Dokumentálva van továbbá a kiállításon a falu múltbéli kulturális életéből (színjátszó csoportok, focicsapatok. Végül, de nem utolsósorban a látogatók korabeli képeslapokon megcsodálhatják a Kobek és a Pálffy kastélyt is.
Élő hagyományainkat őrzik tehát a kiállított tárgyak. Ha illendően köszöntjük a benne élő szellemiséget, az fölfedi előttünk minden titkát. Nem őseinket kell követnünk, hanem azt, amit ők követtek. Mindenkit csodálattal tölthet el, mennyi értéket, szépséget mutat és rejteget ez a település. A sok érdekesség, tudásanyag, észrevétlenül mélyítik és erősítik a vidéktől és az ott élőben egyaránt a szülőföld iránti szeretetet, együvé tartozásunk érzését, felelősségünket a múlt értékeinek őrzéséért, jelenünk gazdagításáért.
Ez a kiállítás igazából megtartó emlékezet!

Sorry, I can not read in hungrian

Hallo Private User I am glad to receive your comment. This discussion is partly English, partly Hungarian - if you specify what do you want to read in English I make a rough translation.

the last entry was about Pro Futuro Villa Kezw "society" which makes researches and exhibitions about Bátorkeszi
First event: „ Örökség" (Heredity) exhibition

do you have any input to "Bátorkeszi" I see
e.g. Yehoshua/Simon Mordechai Binetter - what about his descendants?
thanks

some English and German

Bátorove Kosihy (Hungarian: Bátorkeszi, Hungarian pronunciation:[ˈbaːtorkɛsi]) is a village and municipality in the Komárno District in the Nitra Region of south-west Slovakia.

It was inhabited by the Avars as shown by an 8th-century cemetery found by archeologists. The village was first recorded in 1156 by its Hungarian name as villa Kesceu. In the 16th century, it became the estate of the Báthory-family, which is reflected by its name.

Until the end of World War I, the village was part of Hungary and fell within the Párkány district of Esztergom. After the Austro-Hungarian army disintegrated in November 1918, Czechoslovakian troops occupied the area. After the Treaty of Trianon of 1920, the village became officially part of Czechoslovakia. In November 1938, the First Vienna Award granted the area to Hungary and it was held by Hungary until 1945. After Soviet occupation in 1945, Czechoslovakian administration returned and the village became officially part of Czechoslovakia in 1947.
Demography

In 1910, the village had 3144, for the most part, Hungarian inhabitants. At the 2001 Census the recorded population of the village was 3514 while an end-2008 estimate by the Statistical Office had the villages's population also as 3475. As of 2001, 83,38 per cent of its population was Hungarian while 15,59 per cent was Slovakian.

Roman Catholicism is the majority religion of the village, its adherents numbering 66.68% of the total population.[2]
Facilities

The village has a public library, a gym and a football pitch. It also has a DVD rental store.

Bátorove Kosihy (slowakisch 1948–1991 „Vojnice“ - 1927–1948 „Bátorove Kesy“ - bis 1927 nur „Kesy“; ungarisch Bátorkeszi - älter auch Bátorkesz) ist eine Gemeinde im Okres Komárno innerhalb des Nitriansky kraj in der Slowakei mit 3399 Einwohnern (Stand 31. Dezember 2014).
Die Gemeinde liegt im Donautiefland, mehr genau im Donauhügelland am Bach Vojnický potok, der ein rechter Zufluss der Donau ist. Das Ortszentrum liegt auf der Höhe von 123 m n.m., erwähnenswerte Erhebungen sind der Chrbát (271 m n.m.) nordwestlich und die Drieňová hora (226 m n.m.). Der Ort liegt 26 Kilometer östlich von Komárno und 26 Kilometer westlich von Štúrovo.

Bátorove Kosihy gliedert sich in zwei Gemeindeteile: Vojnice und Mikulášov Sad.

Die erste nachgewiesene Siedlung stammt aus der Jungsteinzeit. Des Weiteren fand man im Gemeindegebiet auch awarische, slawische und altmagyarische Grabstätten. Der Ort wurde zum ersten Mal 1156 als Villa Kesceu als ein bischöfliches Besitz schriftlich erwähnt. 1311 wurde der Ort von den Anhängern des Oligarchs Matthäus Csák niedergebrannt. Im Laufe der Jahrhunderte war er im Besitz der Familien Báthory (dem Namensgeber der Gemeinde) und Pálffy. 1536 wurde der Ort zum Marktflecken. 1830 wurde hier die erste Zuckerfabrik auf dem Gebiet der heutigen Slowakei gegründet.

Bis 1918 lag der Ort im Komitat Gran innerhalb des Königreichs Ungarn und kam danach zur Tschechoslowakei. 1938–1945 lag er auf Grund des Ersten Wiener Schiedsspruchs noch einmal in Ungarn.

Nach der Volkszählung 2011 wohnten in Bátorove Kosihy 3.415 Einwohner, davon 2.671 Magyaren, 614 Slowaken, 39 Roma, 13 Tschechen und je ein Bulgare, Deutsche, Mährer und Pole; 6 Einwohner waren anderer Ethnie. 68 Einwohner machten keine Angaben.[1] 2.136 Einwohner bekannten sich zur römisch-katholischen Kirche, 754 Einwohner zur reformierten Kirche, 47 Einwohner zur evangelischen Kirche A. B., 23 Einwohner zu den Zeugen Jehovas, acht Einwohner zur griechisch-katholischen Kirche, sieben Einwohner zur evangelisch-methodistischen und ein Einwohner zur orthodoxen Kirche; fünf Einwohner war anderer Konfession. 272 Einwohner waren konfessionslos und bei 159 Einwohnern ist die Konfession nicht ermittelt.[2]

Ergebnisse der Volkszählung 2001 (3.514 Einwohner):

Nach Ethnie:

83,38 % Magyaren
15,59 % Slowaken
0,54 % Roma
0,28 % Tschechen

Nach Konfession:

66,68 % römisch-katholisch
6,29 % konfessionslos
2,08 % evangelisch
0,34 % keine Angabe

Bátorkeszi

Az első zsidók még a 17. század folyamán érkeztek a településre, de a helyi hatóságok 1727-ben elűzték őket, mondván, hogy Bátorkeszi túl közel van a bányavidékhez. Az elűzött zsidó családok egy része ekkor telepedett le Csúzon. Azonban az 1736. évi összeírás szerint már újra 6, 1760-ban pedig 19 zsidó család élt Bátorkeszin. A helyi zsidó közösség lélekszáma innentől kezdve fokozatosan növekedett 1840-ig, amikor elérte a 324 főt. Utána azonban csökkenni kezdett, mert a zsidók fokozatosan a közeli nagyobb városokba költöztek. Bátorkeszin 1880-ban 237, 1900-ban 225, 1920-ban 221, 1930-ban pedig 130 zsidó élt.

A helyi, ortodoxiát követő hitközség több száz éves múltra tekintett vissza. A Chevra Kadisa mellett héder, talmudtóra, jesiva, nőegylet és 1840-től elemi iskola is működött a településen. A zsinagóga mellett a hitközség bet midrassal és mikvével is rendelkezett. Anyakönyvi kerületéhez tartozott a környék 18 kisebb települése is. Az 1770-es években a hitközségnek már volt rabbija. Elijahu rabbi 1786-ban halt meg, helyét még abban az évben Joszef Löffler rabbi vette át. Bátorkeszi rabbija 1822 és 1856 között Aharon Halévi Tauber volt, utána pedig David Jehuda Leb Zelcer következett, aki a településen jesivát alapított. A helyi rabbi 1898-ban Izráel Reich lett, akinek a jesivájában néhány tucat bóher tanult. Reich rabbi 1933-ban halt meg, őt a közösség élén Cvi Hakohen Stein rabbi követte.

Az első világháború 9 hősi halottat követelt a közösségtől. A két világháború között itt jelent meg az Emek Halóchó (Emek HaHalacha) című héber nyelvű, Reich Izráel által szerkesztett folyóirat. A település határában Stein Manó és Félix rendelkeztek a legnagyobb földbérlettel. Az 1941es népszámlálás szerint a település 3636 lakosából 100 volt izraelita vallású. Az 1944-es áprilisi összeírás szerint 91 lelket számláló ortodox hitközség működött, amelynek elnöke Herczog Gyula, anyakönyvvezető rabbija pedig Schattin Hermann volt. 1944 májusában a csendőrök a helyi zsinagógába gyűjtötték össze a zsidókat, akiket először Párkányba, majd onnan Lévára vittek. A végül Auschwitzba deportált zsidók közül csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat.

A háborút követően visszatérő túlélők a hitközség életét újraindították. Bátorkeszin 1948-ban 17 zsidó élt, de mivel többségük alijázott, a településen 1949-ben már csak 7 zsidó élt.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 431-437, Kovács Tamás

Ünnepi asztal – Kiállítás a bátorkeszi vallási gyülekezetek életéből

Írta: Miriák Ferenc
Készült: 2014. december 17.

Nyomtatás E-mail

Megnyitó
Bátorkeszin a Pro Futore Villa Kezw Polgári Társulás és az önkormányzat szervezésében „Ünnepi asztal” címmel nyílt kiállítás a kultúrházban. A tárlat január 30-ig naponta megtekinthető.

A helyi alap- és művészeti alapiskola tanulóinak kultúrműsora után Zsok Gizella köszöntötte a megjelenteket, köztük Paszternák Tamást, a Komáromi Zsidó hitközség koordinátorát és Labancz Roland polgármestert.
A polgármester megnyitója után az időszaki kiállítás bemutatta, miként ünnepelik a karácsonyt a katolikus egyházban, a református gyülekezetben, illetve a Hanukát a zsidó hitközségben, és bepillantást adott az egyházak helyi történetébe is.

Az első zsidók még a 17. század folyamán érkeztek a településre, de a helyi hatóságok 1727-ben elűzték őket, mondván, hogy Bátorkeszi túl közel van a bányavidékhez. Az elűzött zsidó családok egy része ekkor telepedett le Csúzon. Azonban az 1736. évi összeírás szerint már újra 6, 1760-ban pedig 19 zsidó család élt Bátorkeszin. A helyi zsidó közösség lélekszáma innentől kezdve fokozatosan növekedett 1840-ig, amikor elérte a 324 főt. Utána azonban csökkenni kezdett, mert a zsidók fokozatosan a közeli nagyobb városokba költöztek. Bátorkeszin 1880-ban 237, 1900-ban 225, 1920-ban 221, 1930-ban pedig 130 zsidó élt.

A helyi, ortodoxiát követő hitközség több száz éves múltra tekintett vissza. A Chevra Kadisa mellett héder, talmudtóra, jesiva nőegylet és 184o-től elemi iskola is működött a településen. A zsinagógamellett a hitközség bet midrassal és mikvével is rendelkezett. Anyakönyvi kerülethez tartozott a környék 18 kisebb települése is. Az 1770-es években a hitközségnek már volt rabbija. Elijahu rabbi 1786-ban halt meg, helyét még abban az évben Joszef Löffler rabbi vette át. Bátorkeszi rabbija 1822 és 1856 között Aharon Halévi Tauber volt, utána pedig David Jehuda Leb Zelcer következett, aki a településen jesivát alapított. A helyi rabbi 1898-ban Izráel Reich lett, akinek a jesivájában néhány tucat bóher tanult. Reich rabbi 1933-ban halt meg, őt a közösség élén Cvi Hakohen Stein rabbi követte.

A hitközség területén évszázadok folyamán 4 főtemplom és 5 imaház épült. A hitközség létesített Talmud Tórát, jesivát és 1840. egy tanerős elemi népiskolát. A hitközség többi intézményei: a Chevra Kadisa, melynek Dietz Vilmos az elnöke és a Nőegylet, amely Tauber Izidorné elnöklete alatt működik. A hitközség tagjai közül Schlesinger Fülöp vezet nagyobb mintagazdaságot. Bátorkeszin jelenik meg az Emek Halóchó c. héber folyóirat, amelyet Reich Izrael főrabbi szerkeszt. Anyakönyvi területéhez 18 község tartozik. Lélekszáma 600, a családok száma 130, adót 130-an fizetnek. Foglalkozás szerint: 2 nagykereskedő, 20 gazdálkodó, 2 tanító, 80 kereskedő, 3 orvos, 10 magántisztviselő, 3 vállalkozó, 8 iparos, 2 mérnök. A világháborúban részt vett tagjai közül 9-en estek el.

A bevezető gondolatok után Paszternák Tamás és a község polgármestere meggyújtották a hanuka ünnep alkalmából a 8 + 1 ágú gyertyatartón, a hanukai menórán a színes gyertyákat minden este eggyel többet, mert „szent dolgokban mindig csak növekedni szabad” - tartja a hagyomány.

Miriák Ferenc, Felvidék.ma

the Taubers Izidor Tauber

Leonóra Binetter (Klein)
Gender: Female
Birth: February 01, 1861
Nenince (Lukanénye) (Luka-Ninitz) (Nenetz), Banskobystrický kraj, Slovakia
Death: May 24, 1931 (70)
Bátorove Kosihy (Bátorkeszi), Nitriansky kraj, Slovakia

Hi, my father's family - DICK also lived in Batorove Kosihy prior to WW2.